saját fotó

  Nem szeretünk kórházba menni, nem akarunk ott lenni, de megesik hogy muszáj. Meg akarunk szabadulni a fájdalomtól, a betegségtől, ezért néha nincs más megoldás...

  Egy hetet töltöttem egy budapesti kórházban, melyben sokkal jobbak a feltételek, mint egy átlagos magyar kórházban. Legalábbis eddig így gondoltam. Mégis sok olyan kellemetlen benyomás ért, ami miatt nem fog a kellemes emlékeim közé tartozni.

  A befekvéskor 10 órára volt időpontom, de a nekem szánt ágyban még a kötözésre, zárójelentésre várt a távozni készülő. Ez olyannyira elhúzódott, hogy mire birtokba vehettem az ágyamat, fél egy lett. Addig egy meglehetősen kemény széken üldögélve, és felváltva állva telt el az idő, mert az ülés is fájdalmas. Az érkező nővérke , miután feljegyezte rendszeresen szedett gyógyszereimet, labor leletet kért. Jeleztem, csak 3 hónappal ezelőtti van, meglepetésemre közölte, hogy jó lesz. Egész héten semmilyen laborvizsgálat nem történt. Úgy kaptam az infúziókat, és a brutális blokádokat az ízületeimbe, hogy nem tudhatták milyen az állapotom valójában. Ez felelőtlenség, szakmai mulasztás, és veszélyezteti a beteget. Egyéb fennálló betegségeimről sem nővér, sem orvos nem kérdezett, pedig a mellékhatások miatt alapvető lett volna. Meg is lett az eredménye. A kezelés ideje alatt, majd hazatérve is komoly allergiás, és emésztőrendszeri panaszok jelentkeztek. Tájékoztatást, felvilágosítást semmiről nem kaptam. Az pedig természetes, hogy a gyógyszereimet magammal vittem.

  A nővérkék szolgálatkészek, kedvesek, segítőkészek voltak, gyorsan jöttek, ha kellett. Ám az orvosok, így a kezelőorvosom is gépiesen, tették a dolgukat. Úgy hívom: nemérekráarc... Kérdésre esetleg rövid félmosoly volt válasz, információ nulla. Röviden, szárazon közöltek, s mentek tovább. Általában siettek valahová, ami természetesen érthető, hiszen sok a dolguk, de ennek csak a kórterem ajtaján kívül lenne szabad érződnie. Abban a pár rövid percben nem. Jólesne a betegnek, ha érezhetné, hogy számít, hogy törődnek vele, nem pedig csak hogy útban van, zavarja a dolgok folyását. Hogy segíteni akarnak rajta. Nem kell, hogy így érezzenek, de legalább tennének úgy, mintha...

  A kezeléseknek, csak minimális és pár óráig tartó hatása volt, majd újult erővel támadott az évek óta krónikus fájdalom, amit jeleztem is az orvosnak, a zárójelentésen mégis az szerepelt, hogy a panaszok csökkentek, és jobb állapotban bocsátanak haza, mint ahogyan érkeztem. Valamint, ahogy a szervi okot világosan kimutató képalkotó leletek ellenére, minden mozgásszervi betegséggel küszködő betegnél pszichológiai véleménnyel igyekeznek alátámasztani, hogy a fájdalom tulajdonképpen lelki eredetű. Megkínálnám  én csak rövid ideig őket ilyen fájdalmakkal...

  Két napja újra itthon, próbálom kiheverni a mellékhatásokat, kúrálom a kúra következményeit...

  Legközelebb az elhelyezéssel, a takarítással, az étkezéssel és az egyéb apró cseprő dolgokkal jelentkezem...

Éva