Nagy volt a baj...egy embernek a szemem előtt állt le a légzése...Bence kevéssel előtte éppen bejött a kórterembe valamiért. Végignéztem az egészet élesben...

Még nem kellett volna ott lennie, korábban érkezett...Gyakorlatilag azonnal képben volt. Már nem volt idő segítségért indulni. Akkor és ott, azonnal kellett segíteni. Az ágy fejénél a beteg mellé állt,minden idegszálával figyelte hogy mi történik.

A beteg egyre lassabban vette a levegőt, és egyre nehezebben. Nem pánikoltam,, figyeltem mi történik. Láttam az utolsó levegővételt, és hogy a mellkas megszűnt emelkedni. Láttam Bencét is..Az arcán az eltökéltséget. A pillanat törtrésze alatt döntött, csak annyit mondott, halkan de határozottan: most! Egymásra tette a két kezét, és ahogy a nagykönyvben meg van írva ritmikusan nyomni kezdte a mellkast. Hangosan számolt tízig, háromszor egymás után, amikor láttam, hogy a mellkas felemelkedik....a beteg újra lélegzett!  

Mintha egy filmet néztem volna... 

Nemsokára megérkezett valahonnan a kórházon kívülről egy komoly team, felszereléssel. Bence referált a vezetőjüknek határozottan, röviden, pontosan, egyetlen felesleges szó nélkül, és kiment. Kiment, hogy tegye a dolgát a saját műszakjában.

Amikor eszembe jut az a hajnal, melegség árasztja el a szívemet.

Mi történt volna, ha aznap Bence nem érkezik korábban.....vagy ha nem jön be éppen akkor a szobába

Én már idős vagyok, ő még fiatal, előtte az élet, de kevés embert tiszteltem úgy életemben mint őt. Példaként állhat mindenki előtt akik ismerik, és azok előtt is, akik nem...